A Kínai harangvirág By Arita-chan & Houshi-sama Szeles őszi nap volt a középkori Japánban. A nap sápadt fénye pislákolva sütött be a sárguló lombok közé. A lehullott levelek meg-megzörrentek egy papnő lépteitől. Arca fehér volt, akár a hold, keze pedig hideg, mint a csípős őszi szél. Ő volt Kikiyo, aki ötven évvel ezelőtt meghalt, majd egy boszorkány, Orashue, kemencéjében újjáélesztette őt. Azonban ő alkotója ellen fordult, és egyetlen céljának tekintette, hogy bosszút álljon azon a féldémonon, aki megölte őt. De ekkor még nem tudta, hogy az Onigumóból született Naraku kijátszotta őket egymás ellen, mégpedig úgy, hogy Inuyasha képében halálosan megsebezte őt. Kikiyo utolsó erejével egy fához szögezte a hanyout, aztán örökre lehunyta a szemét. Ötven évvel később Kikiyo reinkarnációja kiszabadította Inuyashát a fa fogságából. Amikor megtudta az igazságot, már két célja volt: bosszút állni Narakun, és együtt meghalni Inuyashával. De ő már nem a régi Kikiyo volt. A gyűlölet tartotta életben, és fiatal lányok lelkeire volt szüksége ahhoz, hogy összetartsa a testét. Ilyen gondolatokkal sétált a középkori Japánban, sárga lombokkal a feje fölött és a lába alatt. A levelek pedig töretlenül meg-megzörrentek egy papnő lépteitől. Inuyasha éppen Kagoméval veszekedett, mivel az imént Inu ismét levágta a ?Kouga-féltékenységi? jelenetet. - De Kouga legalább udvarias! Nem olyan bunkó, mint te! - Hát így állunk, akkor fuss csak a kis farkashoz, engem aztán nem érdekel! De majd várhatod, hogy még egyszer megmentelek! - Nekem ebből elegem van! Jobb dolgom is lenne annál, mint hogy az örökös féltékenységi rohamaidat hallgassam! - Még hogy én, féltékeny! Mond csak Kagome, minek nézel te engem? - Tényleg tudni akarod? Egy csökönyös kutyának, aki ráadásul a legnagyobb tuskó, akit ismerek! - Tényleg? Eh! Engem aztán egy percig sem érdekel holmi szánalmas halandó, akit mindig csak meg kell menteni! - Szóval erről van szó! Sango! - Igen?? Figyelj, Kagome én ebbe igazán nem akarok belekeveredni? - Kölcsön adod Kirarát? - Mi van, már futsz is a farkasokhoz? - Ostoba! Hazamegyek! - Na, Kagome várj csak, én nem úgy gondo? várjunk csak, engem nem érdekel, hadd menjen! - Nem kértem az engedélyedet! FEKSZIK!!! Kagome már éppen felszállt volna Kirarával, amikor megjelentek a lélekrabló giliszták (J) amik körbefonták Kagomét. - Ez Kikiyo-mondta Inuyasha. Kagoméban már alig volt élet, a lélekrablók szinte teljesen kiszívták a lelkét. - I-nu-yasha- mondta végső erejével, majd az utolsó lélekrabló is elengedte, és eltűnt a fák között. Ekkor a félhomályból előlépett a szomorú szemű papnő. - Hát újra találkozunk, Inuyasha- mondta szinte földöntúli hangon . Ekkor a lélekrablók odaadták Kagome lelkét Kikiyo-nak. A lány már élettelenül feküdt a földön. Kikiyo most már teljesen visszakapta a lelkét, arca kipirult, kezeibe visszatért az élet. A lelkével együtt megkapta Kagome erejét is, így most már sokkal erősebb volt. - Most csak ennyit akartam. Még találkozunk, Inuyasha. Sango és Miroku meg sem tudott szólalni. Majd amikor észbe kaptak, Shippo-val odafutottak Kagoméhoz, és elkezdték élesztgetni. Inuyasha azonban csak bámulta azt a pontot, ahol Kikiyo-t elnyelte a homály. Idő közben besötétedett. Sango és Miroku felrakták Kagome testét Kirara hátára. Ekkor egy hangos sikítást hallottak az erdő felől. Inuyasha elkezdett futni a hang irányába, Sango, Miroku és Shippo Kirara hátán követték. - Ez annak a mocskos Narakunak a szaga. Megölöm, ha bántotta Kikiyo-t. Hamarosan egy tisztásra értek. Kikiyo teste lélek nélkül hevert a földön. Ekkor meglátták Kannát a tisztás másik végében. - Hát te voltál az! De Kanna nem zavartatta magát. - Nagyuram, itt a papnő lelke- mondta vékony, elhaló hangján. A sötétből előlépett Naraku. - Jó munkát végeztél, Kanna. És most menjünk! - Azt már nem! Azonnal add vissza Kikiyo lelkét! És Kagoméjét is! ? kiáltotta Inuyasha - Arra a lányra gondolsz? Semmi közöm hozzá. Nem bántottam, kivételesen? - Ő még biztos nem tudja, hogy Kikiyo kiszívta Kagome lelkét. ?mondta Shippo Egy hatalmas púp lett a jutalma. - Ha eddig nem tudta, most már biztosan tudja, te ütődött. - Vagy úgy- mondta Naraku- Mindegy, nekem így is jó, legalább nem kell őt is külön megölnöm. - Te szemét! - kiáltotta Sango- Hiraikotsu. Naraku könnyedén hátraugrott Sango bumerángja elől. Inuyasha szinte teleportálási sebességgel Kanna előtt termett, és közvetlen közelről belevágott a tükörbe a szélbordával. A tükör darabokra hullott szét, és Kikiyo-Kagome lelke Inuyasha kezében landolt. Naraku gyorsan elhúzta a belét, mivel látta, hogy itt már nem tud mit tenni. A két lélek teljesen eggyé vált Kikiyo testében. - Ez meg hogy lehet? ?kérdezte csodálkozva Inuyasha. Mind a két lány halott volt. Testük egymás mellett hevert a földön. - Inuyasha, most neked kell döntened. Csak egyikkőjüket hozhatod vissza az életbe. ?mondta Miroku - Istenem, most mit tegyek?