5. fejezet:

Háttér (Hamarosan kiderül, miért ez a cím.)

A csipet-csapat egymás után masírozva távozott a fogadóból, persze csak miután reggeliztek. A két testvér hátul nevetgélt, mikor Hajnal megszólalt:

Hajnal: Nem kellene hazamennünk? Már biztosan keresnek!

Napsugár: Igazad lehet. Ma Szombatnak kéne lennie, mert Pénteken kerültünk át ide.

Hajnal: Jaj ne, ma van a látogatási nap a kórházban! És az óráim is!

Napsugár: Tényleg! És az én munkám is!

Kagome előttük lépkedett így hallott pár mondatfoszlányt.

Kagome: Véletlenül hallottam amiről beszéltetek, és Szombaton nincs tanítás!

Erre mindenki megállt.

Napsugár: Lehet, hogy neked nincs, de nekünk van! Hajnalt el kell vinnem táncórára, énekórára, furulyaórára, szolfézsórára, zenetörténetre és tornára.

Mindenki leesett állal nézett rájuk.

Kagome: Én ezt nem értem!

Napsugár: Európában a gyerekek nagyon sokoldalúak.

Miroku: Veszem észre!

Napsugár: Nem mintha Japánban nem lennének azok, de a szüleink mindenfélére járatják Hajnalt!

Hajnal: Ezeken a napokon mikor beesek a kollégiumba, összeesni sincs erőm.

Napsugár: Az a jó, hogy a koleszban van tv, és két anime rajongó a szobatársunk.

Hajnal: Napsugár szombatonként gyakorlatra jár a kórházba, mert orvos szeretne lenni.

Napsugár: Apukánk pedig kórházban van, így minden Szombaton reggel bemegyünk hozzá. (Mert csak akkor van látogatás.) Baj lenne, ha most egy-két napra elmennénk?

Sango: Dehogy! És üzenem apátoknak, hogy gyógyuljon meg.

Hajnal: Kedves tőled. Köszönjük.

Napsugár: De hát hétköznap iskolába is kellene járnunk, hogy fogunk így visszajönni?

Hajnal: Kagome nagyapja majd kitalál valami biztos alibit. Ő ebben nagyon jó.

A két lány összenézett, és egyszerre röhögték el magukat. A többiek értetlenül figyeltek, csak Kagome nézett rájuk megrökönyödve (Kagome nyilván nem mesélte el nekik a nyagypapája által kitalált lehetetlen betegségeket.)

Kagome gondolja: Ezt meg honnan tudják?

És akkor eszébe jutott, hogy a lányok a tv-n keresztül még a gondolataikat  is hallották. Agyán hirtelen végigfutottak azok amiket azóta gondolt, hogy beleugrott (belehúzták) a Csontok kútjába. Ismét belepirult. A lányok észrevették zavarát, és ismét elkezdtek nevetni.

Kagome gondolja: Áh, végül is jogos. Micsoda butaságokon törtem azóta a fejem:

 Inuyasha, Kikyou, Kaede, Inuyasha, Hoyo, Inuyasha, Yura, Sesshoumaru, Inuyasha, Shippo, Inuyasha, Inuyasha, Kouga, Naraku, Kagura, Inuyasha, Inuyasha, Sango, Inuyasha, Miroku, Inuyasha, Sango-Miroku, Shikon no tama, Miyoga, Inuyasha, Kikyou-Inuyasha, Inuyasha, Kikyou, Inuyasha, Naraku, Kikyou, Inuyasha, Kikyou,  Kagome-Inuyasha, Inuyasha, Inuyasha, Inuyasha…Inuyasha

Kagome legszívesebben elsüllyedt volna. Így mentek tovább, míg egy tisztásra értek, ahol a fák egy része meg volt tépázva.

Hajnal: Nagyon ismerős nekem ez a hely. Neked nem?

Napsugár: De, nagyon is! Nem itt gyakoroltunk a fegyverekkel?

Hajnal: De bizony! És ide kerültünk, mikor beszippantott a tv.

Mindenki értelmetlenül nézett rájuk.

Napsugár: Még nem mondtuk volna? A tv-n keresztül jutottunk ide.

Inuyasha: Mi az a tv?

Kagome: Majd elmesélem… (Kagome sóhajt)

Shippo: Ez azt jelenti, hogy elmentek?

Hajnal: Igen, de nemsokára visszajövünk!

Most következtek a búcsúzás pillanatai.

Napsugár: Ilyen nyámnyila bandát! Azt hittem a hősök sohasem szomorkodnak, inkább harcolnak!

Inuyasha: Ki mondta, hogy mi nem ezt tesszük?

Hajnal elővette kimonója zsebéből a távirányítót. Adott Shipponak egy puszit, mire a kis rókadémon elvörösödött.

Shippo: Sziasztok! Ne felejtsetek el hamar visszajönni!

Hajnal: Ne félj! Visszajövünk! Ha szeretnéd ugrok érted egy-két szaltót.

Megnyomta a távirányító gombját, mire egy óriási lila kapu jelent meg előttük. Hajnal kacsintott és beugrott a fénybe. Napsugár még visszakiabált:

Napsugár: Holnap jövünk!

Azzal őt is elnyelte a kapu.