Arita-chan: Kikiyoról szól, amikor lelövi Inuyashát.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és szellemeket űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén falu mélyén halvány fény,
Hajnali nyíl kél nem várt rém,
Átkel a falun a Szentfánál,
Átfut az erdőn, bosszút áll.
Inuyasha szívét elérné
Emberek búját megnézné,
Szent égkő útját bejárná,
Ha halott Kikiyo nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és szellemeket űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Kikiyo papnő varázsol,
Olvad az élet a nyilától,
Vérvörös fényt szór magából,
Lélekrabló szolgát halálból
Inuyasha szívét elérné,
Emberek búját megnézné,
Szent égkő útját bejárná,
Ha halott Kikiyo nem várná.

Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és szellemeket űz, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!